A KAPITALIZMUS VÉGE (ELKEZDŐDÖTT) #02

A piaci rendszer réseiben és üregeiben szinte észrevétlenül egy új gazdasági élet kezd más ritmust felvenni…

A cikk első részét  itt olvashatod  (új ablakban fog megnyílni.). Ez bejegyzés az előzmény nélkül is egész, persze azt is ajánlom, olvasására, továbbgondolásra, és ha érdemeksnek tartod akkor megosztásra is, amit hálásan köszönünk, a Hungarooo alternatív fizetőeszköz nevében is! 😉

Alternatív fizető eszközök: időbankok, szövetkezetek és önszerveződő terek sokasodtak meg – amelyekről nem nagyon vesz tudomást a hivatalos közgazdaságtan – sokszor a régi struktúrák repedezéseinek eredményeként a 2008-as válságot követően.

megosztás gazdasága

megosztás gazdasága

Csak akkor találkozol ezzel az újgazdasággal, ha elszántan kutakodsz. Amikor Görögországban egy népi kezdeményezésű NGO feltérképezte az országban lévő élelmiszerszövetkezeteket, alternatív termelőket, alternatív (másodlagos) fizetőeszközöket és helyi cserekereskedelmi rendszereket, több mint 70 működő projektet találtak és több száz kisebb kezdeményezést a közösen használt autóktól az ingyenes gyerekfelügyeletekig. A hivatalos közgazdaságtan nem nagyon tekinti ezeket gazdasági tevékenységnek – de pont ez a lényeg. Léteznek, mert, még ha nehézkesen is és nem túl hatékonyan, de kereskednek velük posztkapitalista fizetőeszközökben elszámolva, mint amilyen például a szabadidő, a hálózati tevékenység vagy az ingyenes cuccok. Gyengének, nem eléggé elismertnek, sőt veszélyesnek tűnhet egy teljesen alternatív rendszernek a kiépítése a jelenlegi globális rendszer helyébe, de ugyanilyen volt a pénz és a hitelezési gyakorlat is III. Edward idején.

 

A tulajdonjog és a kölcsönzés új formái újfajta jogi szerződésekkel; egy egész új üzleti szubkultúra jött létre az elmúlt tíz évben, amit a média „közösségi gazdaságnak” hív. Különböző jelszavakkal dobálóznak, mint például „népi” vagy „társtermelés”, de kevesen tették fel a kérdést eddig, hogy mit is jelent ez a fejlemény a kapitalizmusra nézve.

 

Úgy gondolom, hogy mindez egy menekülési útvonalat kínál, de csak ha ezekez a mikroszintű projekteket egy alapjaiban megváltozott kormányzati-közigazgatási tevékenységgel ösztönzik, előmozdítják és védik. És ez a technológiáról, tulajdonjogról és munkáról való gondolkodásunk megváltoztatásával érhető el. Tehát amikor létrehozzuk az új rendszer alapjait, kijelenthetjük, hogy ez többé nem pusztán a saját túlélési stratégiánk a neoliberális világban, hanem egy új életforma kialakulása.

Folytatása következik!

A kapitalizmus vége (elkezdődött) #01

Anélkül, hogy észrevennénk, átlépünk a posztkapitalizmus korszakába.

Paul Mason cikke

A kapitalizmus vége

A kapitalizmus vége

Az elkövetkezendő változások közepette itt van az információs technológia, mint a munka és a gazdaság megosztásának egy új módja. Sokáig fog tartani, amíg a régi állapotok eltűnnek, de itt az idő utópistának lenni.

A vörös zászlók és a Syriza indulói a görög válság idején, valamint a bankok államosításának reménye egy időre újjáélesztettek egy 20. századi álmot: a piacgazdaság felülről jövő, erővel történő lerombolását. A 20. század nagy része során így képzelte el a baloldal egy kapitalizmuson túli gazdaságnak az első állomását. Az erőt a munkásosztály fejti ki, akár a szavazóurnáknál, akár a barikádokon. Az állam jelenti ehhez az eszközt. A lehetőség a gazdasági összeomlások gyakori megismétlődése során fog eljönni.

Ehelyett azonban az elmúlt 25 évben a baloldali projekt omlott össze. A piacgazdaság rombolta le a tervet; az individualizmus felváltotta a kollektivizmust és a szolidaritást, a világ nagyban megnövekedett munkaereje egyfajta proletariátusnak tűnik, de már nem gondolkodik és cselekszik úgy, mint egykor tette.

Ha mindezt megélted és nem szeretted a kapitalizmust, traumatikus élmény volt. De időközben a technika egy új utat hozott létre, amelyet a régi baloldal – és valamennyi ehhez kapcsolódó irányzat – vagy magáévá tesz, vagy elhal. A kapitalizmus, mint kiderült, nem fog megdőlni erőszakos felvonulásokkal. Ehelyett úgy fog megdőlni, ha a jelenleginél valami dinamikusabbat alkotunk, amely elsőre majdnem észrevehetetlen a régi rendszer keretein belül, de amely keresztül fog törni azon, újraformálva a gazdaságot új értékek és normák mentén. Ezt hívom posztkapitalizmusnak.

 

Akárcsak a feudalizmus vége esetén 500 évvel ezelőtt, a kapitalizmus felváltása a posztkapitalizmusra külső megrázkódtatások hatására fog felgyorsulni, és egy újfajta ember fogja formálni azt. És ez már elkezdődött.

 

A posztkapitalizmus lehetséges a három fő változás miatt, amit az információs technológia hozott az elmúlt 25 évben.

 

Először is lecsökkentette a munka iránti szükségletet, elmosta a határokat a munka- és szabadidő között, és fellazította a munka és a bérek közötti kapcsolatot. Az automatizáció elkövetkezendő hulláma – amelyet jelenleg az gátol, hogy a társadalmi berendezkedésünk nem tudja elviselni a következményeit –, nagyban csökkenteni fogja a szükséges munka mennyiségét – nem csak a megélhetés szintjén, hanem a jómódú életvitel tekintetében is.

 

Másodszor az információ rontja a piac képességét, hogy helyesen szabja meg az árakat. Ez azért van, mert a piac a hiányon alapszik, míg az információ bőségesen áll rendelkezésre. A rendszer védelmi mechanizmusa az, hogy monopóliumokat, vagyis az elmúlt két évszázadban nem látott méretű óriásvállalatokat hoz létre, de ez már nem tarthat sokáig. A társadalmilag termelt információk privatizálásán és kizsákmányolásán alapuló üzleti modellekkel és részesedési értékeléseikkel az ilyen cégek törékeny vállalati struktúrát hoznak létre, amely hadilábon áll a legalapvetőbb emberi szükséglettel, a gondolatok szabad használatával.

 

Harmadszor pedig az együttműködésen alapuló termelés spontán felemelkedésének vagyunk szemtanúi: a javak, szolgáltatások és szervezetek úgy tűnik, többé már nem igazodnak a piac parancsaihoz és a vezetői hierarchiához. A legnagyobb információs terméket a világon, a Wikipediát, önkéntesek hozták létre ingyen, eltörölve a lexikonok üzletét és megfosztva a reklámipart 3 milliárd fontra becsült éves bevételtől.

 

Folytatás következik…

A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… 4. rész

  1. A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az első részt itt olvashatod
  2. A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az második részt itt olvashatod
  3. A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az harmadik rész

 

 

gazdálkodj okosan

A közösségi és a kiegészítő fizetőeszközök:

Bár sokszor használják felváltva a közösségi fizetőeszközök és a kiegészítő fizetőeszközök kifejezést, ezek valójában különböző jelentéstartalmú fogalmak.

A közösségi  kiegészítő fizetőeszközöket azért hozzák létre a hivatalos pénz mellett, hogy olyan célokat érjenek el, amelyeket az utóbbival nem lehet.

A közösségi fizetőeszközök – amelyek könyvünk elsődleges témája – a kiegészítő fizetőeszközök egy részhalmazát jelentik, amelyek egy bizonyos, meghatározott közeghez kötődnek. Ez a közeg lehet például földrajzi (helyi fizetőeszközök), üzleti alapú (közös hitelezési rendszerek), vagy akár online (digitális fizetőeszközök). A közösségi fizetőeszközöket azért hozzák létre, hogy egy meghatározott közösség szükségleteit elégítsék ki, jellemzően non-profit alapon.

Manapság sincsen másképp, mint korábban a történelemben; sokan használnak többféle fizetőeszközt a mindennapokban hivatalosan vagy nem hivatalosan. Nem csak a külföldi utazásoknál, amikor például eurót, dollárt vagy fontot váltanak, hanem akkor is, amikor hűségbónuszokkal, vásárlási utalványokkal, air miles-szal, online játék zsetonokkal stb. fizetnek – ezek mindegyike fizetőeszköz a maga nemében még akkor is, ha nem mindig tekintik annak hivatalosan. Manapság tehát számos és fülönféle fizetőeszközzel találkozunk.

Bár már az 1920-as években is voltak kiegészítő fizetőeszközök, de csak az 1980-as években alapították meg az ezekkel foglalkozó szakterületet külön kutatási területként, egyre több gyakorlati kísérlettel egybekötve.

Az internet által összekapcsolt világban a fizetőeszközök tervezésével kapcsolatos általános érdeklődés és az ismeretek folyamatosan nőttek az elmúlt harminc évben, és feltételezhetően a jövőben ez egy még jobban kidolgozott ágazattá fog válni. A kiegészítő és közösségi fizetőeszközökkel foglalkozó formális tudományterület még mindig egy korai fázisban van, jóllehet, a legutóbbi időkben már az egyetemi és a kormányzati szférában is helyet kapott.

A Bitcoint övező publikációs roham hívta fel a figyelmet leginkább az elmúlt években a pénz és a pénzügyek megértésének a kihívására, fokozva a pénz tervezésével kapcsolatos tudatosságot. Ennek a könyvnek az elkészülése, az EU által indított program, amelynek a keretében létrejött és nem utolsó sorban minden egyes olvasója a könyvnek mind a fizetőeszköz-reform egyre növekvő hajtóerejét jelzik.

Az információs technológia fejlődésével együtt egyre többen tudatában vannak annak, hogy maga pénz nem egy semleges és rögzített elem a társadalom szövetében. Ennek felismerése új lehetőségeknek ad utat, hogy a pénz tervezésén keresztül célozzuk meg a prosperálást, a fenntarthatóságot és jólétet. Sorra veszünk néhány fő fejleményt, amelyek ide vezettek minket.

 

A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… 3. rész

Avagy: “A pénz egy eszköz: ideje a saját javunkra használni!”

  1. A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az első részt itt olvashatod
  2. A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az második részt itt olvashatod
  1. Fejezet:  Egy régi technológia újjászületése… 01.

a pénz nem boldogít

A közösségi pénzek virágzásnak indultak az utóbbi évtizedekben. Jóllehet, a jelenlegi projektek egy gazdag történelmi előzményből nőttek ki, amely továbbra is újabb ötletekkel és meglátásokkal szolgál. Ennek vizsgálata segít eloszlatni a pénzt övező rejtélyt, utat engedve annak, hogy jobban használjuk azt és jobban is tervezzük meg a helyi gazdasági, társadalmi és környezeti célok érdekében.

Egy mostani tanulmány a Bank of Englandtől, amely a pénz természetét hivatott elmagyarázni, meglehetősen egysíkúan és leegyszerűsítve határozza meg fizetőeszköz fogalmát, amely papír vagy érme formáját ölti. Ez csak akkor helytálló, ha a pénznek csak egyetlen formáját, jelen esetben a font-sterlinget vesszük figyelembe. Ahhoz, hogy megértsük a közösségi pénzek gyakorlatát és sokféleségét, amelyek közül többnek fizikai formája sincsen, ennél sokkal tágabban kell gondolkodnunk. A fizetőeszköz meghatározásának kiszélesítésével – és azzal, ha még jobban visszamegyünk a gazdaság- és kultúrtörténeti előzményekben – végül is a pénz társadalmi szerepére fordíthatjuk a figyelmet, és azokra az új utakra, amelyek mentén ez megtervezhető.

A kagylóhéjaktól és nagy kövektől kezdve a dohányon és agyagtáblákon keresztül a gabonáig számos közvetítő eszköz szolgált már pénznemként. Ide tartoznak a középkorban használt különféle helyi vert pénzek, a munkát elismerő bérjegyzékek a 19. század második felében és számos esete a kézzel írt pénzeknek is, amelyeket az Egyesült Államokban és Európában használtak leginkább az első világháború és a nagy gazdasági világválság közötti évtizedben. Valójában, amikor a pénzt, mint váltóeszközt próbáljuk meghatározni – mi is ez, mi a szerepe, honnan ered –, nehéz eldönteni, hol húzzuk meg a határt.

 

Az írott pénz:

Az írott pénz, vagy „pecsétes irat” arra a számos papír alapú kiegészítő fizetőeszközre utal, amelyek használata a nagy gazdasági válság idején virágzott, főleg az Egyesült Államokban, Ausztriában és Németországban.

Azzal a céllal, hogy a kihasználatlan produktív kapacitást és a kielégítetlen szükségleteket egymáshoz igazítsák akkor, amikor a hivatalosan forgalomban lévő pénz mennyisége beszűkült, az írott pénz az ún. fekbér vagy negatív kamat szerepét töltötte be. Ez megkövetelte, hogy rendszeres időközönként vásároljanak pecséteket, hogy a pénz érvényes maradjon és megmaradjon a névértéke, csökkentve a pecsétes iratok tényleges értékét, ezáltal ösztönözve azok elköltését a felhalmozás helyett.

A kiegészítő fizetőeszközök története komplex és erősen kapcsolódik a társadalmi, társadalomtudományi és technológiai fejleményekhez; mind formájukban, mind céljaikat tekintve a pénznemek más társadalmi változásokkal együtt fejlődtek. Ennek a fejlődésnek a történetét is ingadozások jellemzik ismétlődő elemekkel, újra felfedezésekkel és elfelejtett esetekkel.

A kiegészítő fizetőeszközök széles skálája – más szóval olyan fizetőeszközöké, amelyek kiegészítenek egy bizonyos uralkodó formát – természetesen feltételezi egy uralkodó, központi és hivatalos pénznem meglétét, amelyhez képest a többi fizetőeszköz kiegészítőnek tekinthető. Ugyanakkor el kell vetnünk azt a közvélekedés, miszerint a jelenlegi gazdaság egy bizonyos pénzforma körül forog. Az uralkodó fizetőeszközöket mindig is és mindenhol kiegészítették egyéb fizetőeszközök.