A 2008-as összeomlás eltörölte a globális termelés 13%-át és a globális kereskedelem 20%-át…

A cikk első részét itt olvashatod, a második követi, bár ez bejegyzés a többihez hasonlóan önállóan is megáll.  Sőt remélem gondolkodóba is ejt. Ha érdekesnek találtad, akkor hálásak leszünk, ha megosztod illetve barátaidnak is ajánlod!

alternatív gazgaság

A globális növekedés negatív lett – egy olyan skálán, amelyen minden +3% alatti érték recessziónak számít. Nyugaton ez egy, az 1929-33-asnál hosszabb válságperiódust idézett elő, és még most is, egy gyenge fellendülés mellett, a fősodrású közgazdaságtant a hosszú távú stagnálás lehetősége sokkolja. Az utórezgések Európában kettészakítják a kontinenst.

Megoldásként megszorításokkal és monetáris többlettel álltak elő. Csakhogy ezek nem működnek. A leginkább sújtott országokban a nyugdíjrendszer le lett rombolva, a nyugdíjkorhatár kitolódott 70 évre, az oktatást privatizálják, így a diplomásoknak egy élethosszig tartó magas adóssággal kell szembenézniük. A szolgáltatásokat leépítik az infrastrukturális projekteket pedig felfüggesztik.

Sokan még mindig nem látják át a „megszorítás” szó igazi jelentését. A megszorítás nem a közkiadások nyolc évre szóló csökkentését jelenti például az Egyesült Királyságban, vagy a Görögországot érintő szociális katasztrófát. Ez a bérek, szociális juttatások és az életszínvonal évtizedek során történő fokozatos lenyomását jelenti addig, amíg el nem érik azok a kínai vagy az indiai átlagos szintet.

Mindeközben bármilyen alternatív modell hiányában adottak egy újabb válság feltételei. A reálbérek csökkennek vagy stagnálnak Japánban, Dél-Európában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Az árnyék bankrendszer újra ki lett építve és most nagyobb, mint 2008-ban volt. A több tartalékkal rendelkező bankokra vonatkozó új szabályokat felhígították vagy késleltetik. Mindeközben ingyen pénzzel megtömve a felső 1% még gazdagabb lett.

A neoliberalizmus, mindezek után, átalakult egy olyan rendszerré, amelybe bele van programozva, hogy visszatérő katasztrofális csődöket idézzen elő. Ennél is rosszabb, hogy szakított az ipari kapitalizmus 200 éves gyakorlatával, amelyben egy gazdasági válság a technológiai innováció olyan új formáit ösztönzi, amelyekkel mindenki jól jár.

Ez azért van, mert a neoliberalizmus volt az első gazdasági modell az elmúlt 200 évben, amelyik fellendülésének előfeltétele volt a bérek lenyomása és a dolgozó osztály szociális erejének és ellenálló képességének megtörése. Ha megnézzük a hosszú távú ciklusokkal foglalkozó elméleti szakemberek által tanulmányozott felszálló periódusokat – az 1850-es éveket Európában vagy az 1900-as és 1950-es éveket világviszonylatban – a szervezett munkásság ereje volt az, ami a vállalkozókat és vállalatokat arra késztette, hogy ne akarjanak többet visszatérni az elavult üzleti modellekhez a bérek csökkentésével, és hogy a kapitalizmus új formái felé haladjanak.

Ennek eredménye, hogy minden fellendülés idején találunk egy szintézist az automatizálás, a magasabb bérek és a magasabb értékű fogyasztás tekintetében. Ma viszont nincs nyomásgyakorlás a munkaerő részéről, és az új innovációs hullám magját jelentő technológia nem igényli a magasabb értékű fogyasztói kiadásokat vagy a régi munkaerő újra munkába állítását új helyeken. Az információ egy gépezet a dolgok árának és a földi életet támogató munkaidőnek a csökkentéséhez.

Ennek eredményeként az üzleti osztály egy nagy része neo-ludditista (gépromboló) lett. Az öröklődő munkásság létrehozásának lehetőségét látva kávézók, manikűrös üzletek, takarító cégek stb. indításába kezdtek; a bankrendszer, az üzleti tervezők és a késő neoliberális gyakorlat jutalmaznak minden olcsó és hosszú munkaidőt igénylő munkahelyet létrehozó vállalkozót.

Van innováció, de ez egyelőre nem vonta maga után az ötödik hosszú fellendülését a kapitalizmusnak, amit a hosszú ciklusokról szóló elmélet feltételezne. Az okok az információs technológia sajátos természetében rejlenek.

Folytatás következik….

Oszd meg velünk ellen/véleményed, kérdéseid, kétségeid… 

— 2015-09-03