Marx egy olyan gazdaságot képzel el, amelyben a gépek fő szerepe a termelés, az emberek fő szerepe pedig ezek felügyelete. Egyértelmű, hogy egy ilyen gazdaságban a fő produktív tényező az információ lenne.
Itt kezdődik a cikk (új ablakban nyílik a link), azt hiszem érdemben fogja befolyásolni a világ látásod. Ha tetszett, kérlek oszd meg ismerőseiddel, illetve a véleményed velünk kommentben!
A helyszín Kentish Town, London 1858 februárjában, valamikor reggel 4 óra körül. Marx egy körözött ember német területen, és éppen elszántan írja gondolatkísérleteit és személyes jegyzeteit. Amikor végül már látják, mit is írt Marx azon az estén, az 1960-as évek baloldali értelmiségei el fogják ismerni, hogy ez „megváltoztatja az összes eddigi értelmezését Marxnak”. Az írás címe: „Töredék a gépeken”.
A „Töredékben” Marx egy olyan gazdaságot képzel el, amelyben a gépek fő szerepe a termelés, az emberek fő szerepe pedig ezek felügyelete. Egyértelmű, hogy egy ilyen gazdaságban a fő produktív tényező az információ lenne. A fonógépnek, a telegráfnak, a gőzmozdonynak és egyéb hasonló gépeknek a termelőképessége nem a velük elvégzett munka mennyiségétől függ, hanem a társadalmi tudás állapotától. Másképp mondva a szervezettség és a tudás jobban hozzájárul a termelékenységhez, mint gépek gyártása és működtetése.
Tekintve, hogy mivé vált a marxizmus – a munkaidő ellopásán alapuló kizsákmányolás elméletévé –, ez egy forradalmi megállapítás. Azt sugallja, hogy egyszer majd a tudás termelési tényezővé válik saját jogon, és túlsúlyba kerülve egy gép létrehozására fordított munkával szemben, a nagy kérdés már nem a „bérek kontra profit” lesz, hanem az, hogy ki irányítja azt, amit Marx a „tudás hatalmának” nevez.
Egy gazdaságban, ahol a gépek végzik a munka nagy részét, a gépekhez kötött tudás természetének, ahogy írja, „társadalminak” kell lennie. Egy utolsó késő éjszakai gondolatkísérletében Marx elképzelte ennek a folyamatnak a végső fázisát: egy „ideális gép” létrehozását, amely örökké működik és semmilyen költsége sincs. Egy gép, amit ingyen meg lehet építeni, mondja Marx, egyáltalán nem ad hozzáadott értéket a termelési folyamathoz, és rövid időn belül, néhány számviteli periódust követően lecsökkenti mindennek az árát, profitját és munkaköltségét, amellyel kapcsolatba kerül.
Ha egyszer megértetted, hogy az információ fizikai, a szoftver tekinthető gépként, és a tárhely, sávszélesség és a folyamat gyorsasága exponenciális mértékben húzza le az árakat, Marx gondolatának a lényege világossá válik. Gépekkel vagyunk körülvéve, amelyeknek semmilyen költsége sincs, és ha akarnánk, örökké működhetnének.
Ezekben a 20. század közepéig ki nem adott töprengéseiben Marx úgy képzelte, hogy az információ egy „általános értelemnek” nevezett valamin lesz tárolva és megosztva – amely a Földön mindenkinek a társadalmi tudás által összekapcsolt elméjét jelentené, amelyben valamennyi fejlődés mindenki javát szolgálja. Röviden összefoglalva, valami olyasmit képzelt el, ami közel áll az információs gazdasághoz, amiben élünk. És, ahogy írta, ennek megléte „végső csapást mérne a kapitalizmusra”.
Folytatás hamarosan következik!
Ha van véleményed, ne tartsd vissza magad! Minden vélemény számít! Ha egyetértesz, ha nem!
— 2015-09-18