Avagy: “A pénz egy eszköz: ideje a saját javunkra használni!”
- A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az első részt itt olvashatod
- A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az második részt itt olvashatod
- Fejezet: Egy régi technológia újjászületése… 01.
A közösségi pénzek virágzásnak indultak az utóbbi évtizedekben. Jóllehet, a jelenlegi projektek egy gazdag történelmi előzményből nőttek ki, amely továbbra is újabb ötletekkel és meglátásokkal szolgál. Ennek vizsgálata segít eloszlatni a pénzt övező rejtélyt, utat engedve annak, hogy jobban használjuk azt és jobban is tervezzük meg a helyi gazdasági, társadalmi és környezeti célok érdekében.
Egy mostani tanulmány a Bank of Englandtől, amely a pénz természetét hivatott elmagyarázni, meglehetősen egysíkúan és leegyszerűsítve határozza meg fizetőeszköz fogalmát, amely papír vagy érme formáját ölti. Ez csak akkor helytálló, ha a pénznek csak egyetlen formáját, jelen esetben a font-sterlinget vesszük figyelembe. Ahhoz, hogy megértsük a közösségi pénzek gyakorlatát és sokféleségét, amelyek közül többnek fizikai formája sincsen, ennél sokkal tágabban kell gondolkodnunk. A fizetőeszköz meghatározásának kiszélesítésével – és azzal, ha még jobban visszamegyünk a gazdaság- és kultúrtörténeti előzményekben – végül is a pénz társadalmi szerepére fordíthatjuk a figyelmet, és azokra az új utakra, amelyek mentén ez megtervezhető.
A kagylóhéjaktól és nagy kövektől kezdve a dohányon és agyagtáblákon keresztül a gabonáig számos közvetítő eszköz szolgált már pénznemként. Ide tartoznak a középkorban használt különféle helyi vert pénzek, a munkát elismerő bérjegyzékek a 19. század második felében és számos esete a kézzel írt pénzeknek is, amelyeket az Egyesült Államokban és Európában használtak leginkább az első világháború és a nagy gazdasági világválság közötti évtizedben. Valójában, amikor a pénzt, mint váltóeszközt próbáljuk meghatározni – mi is ez, mi a szerepe, honnan ered –, nehéz eldönteni, hol húzzuk meg a határt.
Az írott pénz:
Az írott pénz, vagy „pecsétes irat” arra a számos papír alapú kiegészítő fizetőeszközre utal, amelyek használata a nagy gazdasági válság idején virágzott, főleg az Egyesült Államokban, Ausztriában és Németországban.
Azzal a céllal, hogy a kihasználatlan produktív kapacitást és a kielégítetlen szükségleteket egymáshoz igazítsák akkor, amikor a hivatalosan forgalomban lévő pénz mennyisége beszűkült, az írott pénz az ún. fekbér vagy negatív kamat szerepét töltötte be. Ez megkövetelte, hogy rendszeres időközönként vásároljanak pecséteket, hogy a pénz érvényes maradjon és megmaradjon a névértéke, csökkentve a pecsétes iratok tényleges értékét, ezáltal ösztönözve azok elköltését a felhalmozás helyett.
A kiegészítő fizetőeszközök története komplex és erősen kapcsolódik a társadalmi, társadalomtudományi és technológiai fejleményekhez; mind formájukban, mind céljaikat tekintve a pénznemek más társadalmi változásokkal együtt fejlődtek. Ennek a fejlődésnek a történetét is ingadozások jellemzik ismétlődő elemekkel, újra felfedezésekkel és elfelejtett esetekkel.
A kiegészítő fizetőeszközök széles skálája – más szóval olyan fizetőeszközöké, amelyek kiegészítenek egy bizonyos uralkodó formát – természetesen feltételezi egy uralkodó, központi és hivatalos pénznem meglétét, amelyhez képest a többi fizetőeszköz kiegészítőnek tekinthető. Ugyanakkor el kell vetnünk azt a közvélekedés, miszerint a jelenlegi gazdaság egy bizonyos pénzforma körül forog. Az uralkodó fizetőeszközöket mindig is és mindenhol kiegészítették egyéb fizetőeszközök.
— 2015-08-10