Avagy: „A pénz egy eszköz: ideje a saját javunkra használni!”
A KÖZÖSSÉGI FIZETŐESZKÖZÖK LÉTREHOZÁSA ÉS BEVEZETÉSE… Az első részt itt olvashatod
Bevezetés
A pénzhez számos talány kapcsolódik. Honnan jön?
Hogyan alakult ki? Ki hozza létre és ki ellenőrzi azt?
Miért tűnik úgy számunkra, hogy sosincs elég belőle?
Ez a könyv segíteni fog lerántani a leplet a pénz néhány rejtélyéről és elmagyarázza, hogyan hozhatják létre a helyi közösségek a saját pénzüket.
Furcsának tűnhet ez talán azok számára, akik még egyáltalán nem kerültek kapcsolatba a helyi fizetőeszköz mozgalommal, de a történelmi tapasztalat és számos jelenkori gyakorlat is igazolja a fizetőeszközre vonatkozó újítások képességét arra, hogy jobb hellyé tegyük velük a világot.
A fogalmi meghatározás sokfélesége, amely a pénz létrehozásának gyakorlatából ered, eltántoríthatja azokat, akiknek új ez a téma. Az egyik lehetséges módja annak, hogy ezen túllépjünk az, ha pénzre – a szó legtágabb értelmében – úgy gondolunk, mint egy társadalmi-civilizációs technológiára.
Akárcsak más technológiákat, a pénzt is azért találták fel és vezették be, hogy bizonyos célokat érjenek el vele. A „mainstream” pénzzel – amilyen a naponta használt nemzeti vagy nemzetek közötti valuta – ezek a célok elhomályosodtak, pontosan azért, mert paradox módon a fizetőeszközként történő használat annyira megszokottá és jelentéktelenné vált.
Jóllehet, az olaj használatától eltérően a pénz, mint az ügyletek lebonyolításához használt társadalmi technológia, sosem lehet semleges. És valóban, az általánosan elterjedt koncepciót egyre inkább vitatják az alternatív közgazdászok, akik a konvencionális pénzrendszerek felépítéséből és működtetéséből származó negatív gazdasági, ökológiai és társadalmi következményekre hívják fel a figyelmet.
A legelső formáitól kezdve a jelenkori rendszerekig, a pénzt felfoghatjuk a csereügyletek lebonyolításának dokumentációjaként is. Míg korábban ezeket a dokumentációkat táblákon, majd könyvekben rögzítették, ma nagyrészt elektronikusan, csak digitális formában léteznek. Valójában az új kommunikációs technológiák a készpénz megszűnését vetítik előre. A papír- vagy aprópénznek – mint a cserék bizonylatai – fizikailag történő átnyújtásához képest a számítógépekkel sokkal hatékonyabban lehet ellenőrizni a csereügyleteket.
A teljesen papír nélküli gazdaság a világ számos részén még távolinak tűnhet, de a digitális forradalomnak köszönhetően ez egyre inkább el fog terjedi. A pénz több tekintetben ma egy átmeneti változás állapotában van, hasonlóképpen a közlekedés és a termelés jellegének forradalmi megváltozásához, amikor a gőzenergia beindította az ipari forradalmat. Ezek a mélyreható változások egyszerre rejtenek magukban kockázatokat és izgalmas lehetőségeket is arra, hogy újragondoljuk és újratervezzük a pénzt azért, hogy az jobban szolgálja az emberi társadalmat és a természeti környezetünket.
A közösségi fizetőeszközök választ adnak ezekre a kihívásokra, és ellentétben a konvencionális pénzrendszerekkel, egyértelművé teszik a célokat. Olyan technológiák ezek, melyeket azért hoztak létre, hogy segítsenek egyes közösségeknek együttdolgozni a közösen áhított és közösen megértett célokért. Az egyszerű alternatív médiától eltérően, amely szélesebb gazdasági csererendszert és a társadalmi kapcsolatokat érintetlenül hagyja, a közösségi fizetőeszközök a változás és a továbbfejlődés úttörő eszközei.
— 2015-06-26