Mark Twain azt mondta: „Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.” [Ugyanez igaz a pénzre is.]

Adott egy dolgos kis falu. A faluban sok ember él, több bolt is működik, és persze a falu mindkét végén van 1 kocsma – ahogy az egy jó magyar falu esetén illik – , de az a sztori szempontjából lényegtelen. 🙂 A falu minden lakója a falun belül dolgozott, és (kicsit utópisztikus, de) mindenkinek volt munkája.  A faluban él egy gazdag ember (nevezzük mondjuk Lőrincnek – a valósággal való egyezés pedig a véletlen műve), aki abból él, hogy az üzlethelyiségeket korrekt áron adja bérbe a helyi kereskedőknek. Lőrinc egyébként maga is a faluban vásárol meg szinte mindent (és gazdag ember lévén többet is költött, mint mások). Így a faluban mindenki jól élt, az üzlet virágzott, mindenki boldog volt. Egy nap a gazdag ember elment egy másik városba, ahol azt látta, hogy sok dolgot olcsóbban kap meg, mint máshol. Lőrinc úgy döntött, hogy innentől a szomszéd faluba jár át vásárolni.


Lőrinc innentől egy fillért sem költött a faluban, amit megtakarított inkább a bankban tartotta.
A kisbolt tulajdonosok azonban megérezték, hogy Lőrinc már nem náluk vásárol, de ez még nem éppen nem volt akkora érvágás, hogy veszteségessé váljon az üzlet.
Hanem azonban egy nap híre ment, hogy Lőrinc egyre több pénzt takarít meg azzal, hogy máshol vásárol, és egyre többen kezdték a példáját követni. Mivel az emberek egyre több pénzt takarítottak meg, mindenkinek szépen nőtt az egyenlege a bankszámláján.
Papíron a falu összességében gazdagabb volt mint 4 éve.
Kivéve a boltok tulajdonosait persze, akiknek emiatt egyre inkább csökkent a bevételük. Ki-ki megpróbálta hitelből áthidalni a „válságot”, viszont a helyzet nem javult, és a kamatok tovább apasztották az üzletek nyereségeit.
Egy nap a kertészeti üzlet tulajdonosa, István, a havi egyenlegét nézve, arra jutott, hogy nem tudja tovább fenntartani az üzletet, ezért úgy döntött, bezár, és elmegy dolgozni egy másik városba. Ez azzal járt, hogy el kellett bocsátania Gizikét a pénztárost, Józsit az eladót, és Julikát, aki már több mint 20 éve takarított az üzletben és már csak 2 éve lett volna a nyugdíjig.
Bár volt némi megtakarításuk, de azt hamar elvitte a pár hónapnyi rezsi és annak a költsége, hogy átjártak máshová állást keresni. Józsi, Gizike és Julika onnantól kezdve már nem élt olyan jól, mert az ingázás azért jellemzően sokba került. Hogy minél kevesebb időt vegyenek el a családjuktól, innentől a szomszéd faluban, ahol dolgoztak ott vásároltak be, így ők már szinte semmit nem költöttek a saját falujukban.
Lőrinc is megérezte a bevétel kiesést, és hogy ne legyen neki olyan érvágás, megemelte a többi bolt bérleti díját.
Ezt viszont már sem a pékség, sem a vegyesbolt nem tudta kigazdálkodni, így ők is bezártak. Akik ott dolgoztak, azok közül volt aki talált állást, volt aki nem. A falu a munka nélkül maradtaknak igyekezett segíteni, miközben máshonnan kellett elvonni pénzt. (Így az eddig pedáns kis faluban megjelentek a kátyúk, nem jutott pénz a közvilágításra, így a kiégett izzók pótlására sem volt lehetőség.)
Lőrinc bevételei pedig elapadtak. A lakása rezsije elvitte Lőrinc megtakarításait. Eladni nem tudta, hiszen ki akarna lakást venni egy elszegényedett faluban. Így arra kényszerült, hogy másik városba költözzön, munkát vállaljon, és (mivel lakást nem tudott venni), albérletbe költözött. A falu helyi adókkal próbált némi pénzhez jutni, hogy élhető maradjon, viszont azt már az emberek nem tudták kigazdálkodni, és aki csak tehette elköltözött. A falu pedig szép lassan lepusztult és elnéptelenedett.
Ezzel a kis végletekig leegyszerűsített történettel szerettem volna pár összefüggésre rámutatni.
– A gazdaságnak egyensúlyra van szüksége.
– Ha nincs egyensúly, akkor azonnal cselekedni kell, mert ha addig várunk, amíg nem érezzük közvetlenül a bőrünkön, akkor már lehet hogy késő lesz.
– A gazdaságot NEM a pénz mennyisége, hanem a forgása élteti. Ha a pénz nem forog, akkor a gazdaság összeomlik.
– Egy gazdasági környezetben mindenki vásárol mindenkitől. Az egyik cég dolgozói vásárlásaikkal egy másik cég tulajdonosait gazdagítják, és fordítva.
A legszélesebb réteg elszegényítésével a tehetősebbek ártanak saját maguknak is, mert az emberek nem vásárolnak a boltjaikban, nem veszik igénybe a szolgáltatásaikat. Így közvetve a saját bevételi forrásaikat zárják el.

 


A cikk szerzője Tassi Viktor, az üzleti informatika specialistája. Közel 20 éve fejleszt olyan szoftvereket és eszközöket, amelyekkel a vállalkozások több bevételhez juthatnak és a működésük stabilabbá és kiszámíthatóbbá tehető. biz.tassiviktor.hu .

— 2016-06-15