A kapitalizmus vége (elkezdődött) #01

Anélkül, hogy észrevennénk, átlépünk a posztkapitalizmus korszakába.

Paul Mason cikke

A kapitalizmus vége

A kapitalizmus vége

Az elkövetkezendő változások közepette itt van az információs technológia, mint a munka és a gazdaság megosztásának egy új módja. Sokáig fog tartani, amíg a régi állapotok eltűnnek, de itt az idő utópistának lenni.

A vörös zászlók és a Syriza indulói a görög válság idején, valamint a bankok államosításának reménye egy időre újjáélesztettek egy 20. századi álmot: a piacgazdaság felülről jövő, erővel történő lerombolását. A 20. század nagy része során így képzelte el a baloldal egy kapitalizmuson túli gazdaságnak az első állomását. Az erőt a munkásosztály fejti ki, akár a szavazóurnáknál, akár a barikádokon. Az állam jelenti ehhez az eszközt. A lehetőség a gazdasági összeomlások gyakori megismétlődése során fog eljönni.

Ehelyett azonban az elmúlt 25 évben a baloldali projekt omlott össze. A piacgazdaság rombolta le a tervet; az individualizmus felváltotta a kollektivizmust és a szolidaritást, a világ nagyban megnövekedett munkaereje egyfajta proletariátusnak tűnik, de már nem gondolkodik és cselekszik úgy, mint egykor tette.

Ha mindezt megélted és nem szeretted a kapitalizmust, traumatikus élmény volt. De időközben a technika egy új utat hozott létre, amelyet a régi baloldal – és valamennyi ehhez kapcsolódó irányzat – vagy magáévá tesz, vagy elhal. A kapitalizmus, mint kiderült, nem fog megdőlni erőszakos felvonulásokkal. Ehelyett úgy fog megdőlni, ha a jelenleginél valami dinamikusabbat alkotunk, amely elsőre majdnem észrevehetetlen a régi rendszer keretein belül, de amely keresztül fog törni azon, újraformálva a gazdaságot új értékek és normák mentén. Ezt hívom posztkapitalizmusnak.

 

Akárcsak a feudalizmus vége esetén 500 évvel ezelőtt, a kapitalizmus felváltása a posztkapitalizmusra külső megrázkódtatások hatására fog felgyorsulni, és egy újfajta ember fogja formálni azt. És ez már elkezdődött.

 

A posztkapitalizmus lehetséges a három fő változás miatt, amit az információs technológia hozott az elmúlt 25 évben.

 

Először is lecsökkentette a munka iránti szükségletet, elmosta a határokat a munka- és szabadidő között, és fellazította a munka és a bérek közötti kapcsolatot. Az automatizáció elkövetkezendő hulláma – amelyet jelenleg az gátol, hogy a társadalmi berendezkedésünk nem tudja elviselni a következményeit –, nagyban csökkenteni fogja a szükséges munka mennyiségét – nem csak a megélhetés szintjén, hanem a jómódú életvitel tekintetében is.

 

Másodszor az információ rontja a piac képességét, hogy helyesen szabja meg az árakat. Ez azért van, mert a piac a hiányon alapszik, míg az információ bőségesen áll rendelkezésre. A rendszer védelmi mechanizmusa az, hogy monopóliumokat, vagyis az elmúlt két évszázadban nem látott méretű óriásvállalatokat hoz létre, de ez már nem tarthat sokáig. A társadalmilag termelt információk privatizálásán és kizsákmányolásán alapuló üzleti modellekkel és részesedési értékeléseikkel az ilyen cégek törékeny vállalati struktúrát hoznak létre, amely hadilábon áll a legalapvetőbb emberi szükséglettel, a gondolatok szabad használatával.

 

Harmadszor pedig az együttműködésen alapuló termelés spontán felemelkedésének vagyunk szemtanúi: a javak, szolgáltatások és szervezetek úgy tűnik, többé már nem igazodnak a piac parancsaihoz és a vezetői hierarchiához. A legnagyobb információs terméket a világon, a Wikipediát, önkéntesek hozták létre ingyen, eltörölve a lexikonok üzletét és megfosztva a reklámipart 3 milliárd fontra becsült éves bevételtől.

 

Folytatás következik…